Bombahír

Ezt állítja, és még sok minden mást is elmondott a nemrég még kormányra kerülést ígérő radikális pártról a Komárom-Esztergom megyei alapszervezet alelnöki és a tatabányai alapszervezet elnöki székéről nemrég lemondott helyi politikus.

Pachl Tamás 1973-ban született, most tehát 37 éves. Egy gyermek édesapja, egy ital-nagykereskedés tulajdonosa Tatabányán. A választások alatt még keményen dolgozott azért a pártért, amelynek sorait nemrég elhagyta. A határozottan nemzeti gondolkodású, komoly szervezőkészségről tanúbizonyságot tevő úriembernek ugyanis hiába függ árpádsávos zászló az irodájában, nem hisz többé Vona Gáborékban. Döntésének végső okát így fogalmazta meg: Vona Gábor pártelnök a józan politizálás helyett a szélsőségesek mellett tette le a voksát. A fejlődés egyik akadálya pedig szerinte éppen a Gárda.

- Az utóbbi időben számos fontos háttérember távozott a pártból. Például Navratil Attila, a nemzetbiztonsági kabinet vezetője, aki azzal indokolta kilépését, hogy "veszélyes beépülések" észlelhetőek a pártban, de erre hiába figyelmeztetett, a vezetőség nem vette komolyan.

- Navratil Attila úgy tudom, lehúzott jópár évet katonai szervezetnél. (A Köztársasági Őrezred tisztje volt tizenöt éven át - a szerk.) Így hát, gondolom, megvan a képzettsége és a tapasztalata, hogy az ilyesmit felismerje. Az biztos, hogy  az utóbbi időben tényleg volt beépülés a vezető pozíciókba. Nemcsak az alapító tagok, a vezérkar soraiba, de a párt alsóbb szintjeire is. Hogy pontosan kik? Azt nem tudnám megmondani. Erről az elnökségen kívül senkinek sem lehet tudomása, mert nem is ismertük egymást. A kommunikáció a Jobbikon belül ugyanis nem terjed ki arra, hogy mindenkit ismerjünk. Országos választmányi tagként én magam sem tudtam a többi választmányi tag nevét. Egyrészt mert senki nem tartotta fontosnak, hogy bemutatkozzon vagy bemutasson bennünket egymásnak. Másrészt mert a köldökzsinór a vezetőség és a vidék között mindig is nagyon vékony volt, és az utóbbi időben szerintem el is szakadt. Most van egy Budapesthez köthető "belső mag" a maga stábjával, és vannak a vidéki szervezetek, amelyik tulajdonképpen tolja az ő szekerüket. Ha valaki be akar épülni ebbe a laza hierarchiába, szerintem könnyűszerrel megteszi.

- Az országos vezetőségbe is?

- Ha a budapesti "keménymag" beenged maga közé valakit, annak közeli ismerősnek kell lennie. Az egy zárt kör, aki oda bejut, annak nagyon régóta ügynöknek kell lennie, nagyon régen ismernie kell azt, aki bevitte, beajánlotta őt ebbe a körbe. Ebben azért is biztos vagyok, mert nekem magamnak például megyei vezető létemre sosem sikerült az országos vezetéshez közel férkőznöm. A kommunikáció mindig is szakadozott volt velük, az utóbbi időben pedig nulla. Az elmúlt másfél-két hónapban nem tudtam beszélni közülük senkivel. Előtte sem nagyon, és csak általánosságokban. Pedig én is reggeltől estig toltam azt a bizonyos szekeret. Energiát és időt áldoztam a Jobbikra, mégsem sikerült elérnem azt a megbecsülést, amit elvártam volna. Nem anyagiakra gondolok, de legalább annyit mondhattak volna, hogy "jól csináltad, Tamás, csak így tovább".

Én tehát kívülről nem látom ezeket az ügynököket. Az viszont biztos, hogy az irány, amit most követ a Jobbik, nem a fejlődés iránya. Ha ezt valaki mesterségesen irányítja, akkor jó helyre sikerült beépülnie. Az én véleményem szerint azonban a Jobbik ma is ugyanaz a keményfejű társaság, amelyik egykor elindult, s nem kellenek ügynökök ahhoz, hogy dugába dőljön az egész. Magától is borulni fog. Engem Vona Gábor lemacchiavellistázott, amiért azt mondtam, hogy a politikában mindig az aktuális helyzethez kell igazítani az irányvonalat, néha kicsit jobbra, néha balra lavírozva, ahogyan azt mindenki teszi, így közeledni a cél felé. Ha gödör van előttünk, ki kell kerülni, nem pedig mindenáron átugrani, akkor is, ha nagyon nagy. Párszor sikerülhet, de egyszer bele fogunk esni, és akkor ott a vége.

---

---

- Pősze Lajos is valami ilyesmire gondolt, amikor azt mondta, nem kellene annyira feszegetni Budaházy ügyét, illetve erőltetni a Gárdát. Le is mondatták rögtön a frakcióvezető-helyettesi posztról.

- Igen, vannak dolgok, amiknek most nincs aktualitása. Mindig is voltak. De voltak olyanok, amelyeknek akkor volt, amikor megtörténtek, de nem mérték fel, nem látták be, hogy az egy "reptethető" anyag, és elmentek mellette. Az ellenfél viszont szorgalmasan gyűjti ezeket, és majd egy napon felhasználja a Jobbik ellen. Ilyen ziccert adott például Vona Gábor kijelentése a tévék lerombolásáról vagy Zagyva Gyula beszólása. A politikában nem lehet indulatból beszélni, cselekedni. Tömeg előtt beszélve persze valamennyire lehet, de akkor is alaposan meg kell tervezni, meddig mehetek el. Visszaüthetnek ezek a dolgok, ha nem is azonnal, de két hónap, két év múltán.

- S a Gárda?

- A Gárda sem aktuális. Éppen azt a keményfejűséget szimbolizálja, ami a Jobbik legnagyobb gyengesége. S persze maga is ilyen keményfejű szervezet. Egyszer egy helyi választmányi ülésen elhangzott a szokásos felkérés: mindenki adakozzon a Gárdának. Én pedig felálltam, és azt mondtam, szánalmas, ahogy a Gárda koldul - mert ezt teszi - ahelyett, hogy kihasználná a lehetőségeit. Éppen akkor volt egy rablássorozat a városban. Egy banda járta Tatabányát, és üzleteket fosztottak ki. A rendőrök tehetetlenek voltak, be volt parázva az összes kereskedő. Mondtam, hogy nem kellene más, mint négy-öt fős csoportokban összeállni, nem gárdaegyenruhában, nehogy belekössenek, de egy bakancsban, gyakorlóban, esetleg valami kis kitűzővel jelezve a hovatartozást, és délutánonként végigjárni a veszélyeztetett üzleteket, és elmondani, hogy kik vagyunk, hogy nem vagyunk emberevők, hogy azért vagyunk itt, mert ha látják, hogy mindig itt mászkálunk, az talán elriasztja a rablókat, mert már nem olyan könnyű a préda. Hazakísérhetjük azokat, akik félnek egyedül, és így tovább. A boltosok meg esetleg megköszönik ezt egy kis adománnyal, nem védelmi pénzzel, hanem önkéntesen, ahogy a polgárőrséget is támogatni szokás. Tudod, mit válaszoltak?

- Mit?

- A kapitány gyanakodva végigmért, és közölte, hogy ezt meg se hallotta, és nem is fogja továbbítani. Egy samesz pedig odavetette, hogy ilyen mentalitással húzzak innen Izraelbe. Aki pénzre vagy üzletre gondol, az nyilván zsidó, aki pedig az, annak nincs helye az országban. Akkor sem, ha ő a városi Jobbik-elnök...

- Nekem kissé furcsa volt, hogy amikor Navratil Attila kilépett, a Jobbik azt közölte, hogy "magánéleti okokból" távozik. Ezzel szemben Navratil másnap a Magyar Nemzetnek írt levélben cáfolta ezt, kijelentve, hogy a párt vezetésével nincs megelégedve, s itt említette ezt a beépülés-dolgot is. Veled kapcsolatban nem adtak ki közleményt, de ha a Jobbikhoz közeli fórumokra rápillantunk, láthatjuk, hogy a párt "keménymagja" gyakorlatilag a véredet kívánja.

- Ó, igen, már fent is vagyok a Kuruc.infón. Élhetnék a régi szólással, hogy a negatív reklám is reklám, de ez nem egészen igaz, csak akkor az, ha a helyzet is úgy kívánja. Jelenleg ebből a negatív reklámból, anyázásból nem tudok sok jót kihozni, de egy napon talán pozitívan fog mindez lecsapódni, mert nem én leszek az ellenségkép. Hiszen az, aki engem szid, jelenleg maga alatt vágja a fát.

---

---

- A sajtóban említetted, hogy egy civil egyesülettel kívánsz indulni az őszi önkormányzati választáson. Milyen esélyt látsz a sikerre itt, Tatabányán?

- Semmivel sincs kevesebb esélyem bejutni a város önkormányzatába ezzel a szervezettel, mint amennyi a Jobbikkal lett volna. Én most ellenség vagyok a Jobbik számára, s ahogy említetted, a véremet akarják. A társasággal pont az a baj, hogy nem tudnak diplomatikusan, kompromisszumkészen tárgyalni. Ők csak életre-halálra tudnak küzdeni. Ezt tapasztalhattuk itt, Tatabányán is a legutóbbi két alapszervezeti ülésen, amikor bizonyos ellenlábasaim a köszönésemet sem fogadták annak ellenére, hogy ugyanannak a pártnak voltunk a tagjai, s én voltam az elnökük. Akkor megállapítottam, hogy ennek nincs jövője, ebben a pártban én csak szép lehetek, okos nem. A legjobb megoldásnak az tűnt, hogy azon barátaim védelmében, akik még bent vannak a Jobbikban, eltűnök a színről, mert előbb-utóbb vagy ők is ellenségképpé válnak, vagy széthullik az egész, s ezzel az ő munkájuk is kárba vész. Ugyanazt a célt szeretném elérni, mint a Jobbik, ha külön pályán is, de diplomatikusabb és rugalmasabb eszközökkel.

- Ágoston Dániel kollégám nemrég írt egy cikket a Barikádtól való kirúgása "tiszteletére", amelyben azt jósolta, hogy a vidéki Jobbik-szervezetek rövidesen "fellázadnak" a fővárosi vezetés ellen, éppen azért, mert nem értékelik a munkájukat. Elég sok jele van ennek.

- Jól látja. Mondom, a köldökzsinór elszakadt. Kevésbé cizelláltan fogalmazva, amíg szükség volt a vidéki szervezetekre, hogy tolják a szekeret, addig elfogadták a szívességet. Utána szóba sem álltak velünk.

- Vajon az önkormányzati választásokon mennyire fog ez meglátszani?

- Egyértelműen látszani fog. Véleményem szerint az eredmény az országgyűlési választás második fordulóját fogja verdesni.

- A sajtónak azt nyilatkoztad, hogy a Jobbik szerinted a szélsőségek felé fordult, és mérsékeltebb irányvonalat kellene felvennie. Egy korábbi beszélgetésünk során kérdeztem tőled, hogy ezek szerint egy mérsékeltebb nemzeti radikalizmust látsz-e kívánatosnak, mire azt felelted, nem is biztos, hogy nemzeti radikalizmus kell. Akkor hát mi kell?

- Itt megint egy kis fogalmi zavar van, mert mit nevezünk nemzeti radikalizmusnak? Ha a nemzeti radikalizmus az, hogy fejjel megyünk a falnak, akkor én ebből nem kérek. Lendületet lehet így szerezni, ha mi ütünk először, de ha ocsúdni kezd az ellenfél, és rájön a taktikánkra, akkor majd épít még egy falat. Ha mi továbbra is fejjel megyünk neki, lehet, hogy azt is átütjük, de az ellenfél gondolkodik, mert nem hülye, és a végén majd nem egy méter távolságra építi a következő falat, hanem közvetlenül az előző után, és abba beletörik a koponyánk. Elemezni kell a helyzetet, és lehet, hogy át kell mászni azon a falon, vagy meg kell kerülni.

A politikai palettán az origótól jobbra egészen a végtelenségig - a balról most ne beszéljünk - lehet építkezni. A Fidesz a nullától a jobbközépig lefoglalta a skálát, a Jobbik pedig a széltől befelé kezdett építkezni. A két párt közeledik egymáshoz, miközben egy keskeny, három százalékos, MDF-nyi mezsgye van a kettő között. Ha a Jobbik tovább akar építkezni, akkor csak a Fidesz felé tud. A Jobbik tábora azonban nem homogén. Én két részre tudom osztani. Az egyik fele az EP-választásokig megszerzett, mondjuk úgy, kilengésektől sem visszariadó keménymag. Ebből annyi van, amennyit az EP-választás eredménye mutat. Nincs több, mert ha több lenne, több EP-képviselőjük lenne. A szavazók másik fele pedig főleg a Jobbikhoz középvezetői szinten csapódott kapcsolati tőkéből lett, s amely még négyszázezer embert hozott. Így alakult ki ez a 800-850 ezres szavazótábor. Ez az utóbbi csoport azonban jóval konszolidáltabb. Ezek azért jöttek ide, mert a jobbközép megszűnt, valahová tartozni akartak, és a barátaik, akik szintén nem találták a helyüket, jöttek velük. Ettől még mindig csak az origó felé tudunk építkezni, csakhogy arrafelé haladva még konszolidáltabb embereket találunk. S ha ugyanazt a retorikát folytatjuk, ami az első 400 ezer ember ízlésének megfelelt, akkor a második 400 ezer lassan elkezd majd elpártolni, az azon túliak, a következő 400 ezer pedig ide se jön hozzánk. Ezért el kell kezdeni egy kicsit mérsékelni a retorikát.

Ennek a második 400 ezernek az első 400 ezer igazából nem annyira vállalható. Mégis a Jobbikhoz jöttek, mert nem akartak a Fideszre szavazni, nem akarták kockáztatni azt, ami egyébként bekövetkezett, hogy a Fideszből egy kétharmados pártot csináljanak. A politikában ugyanis nincs garancia, semmi sem kényszerít egy kétharmados pártot, hogy betartsa az ígéreteit, és ha nem teszi, nem lehet megfékezni sem. Ezért ezek az emberek azt gondolták, ha a Jobbikra szavaznak, feltuningolják a pártot annyira, hogy ő legyen a mérleg nyelve a Parlamentben, amely a Fidesz mellé áll a jó döntésekben, de elég ereje van ahhoz, hogy a rosszakat megakadályozza.

Ezek a gondolkodó emberek ezért jöttek a Jobbikhoz a második körben, pedig nem biztos, hogy itt a helyükre kerültek. Én sem, de nem volt más. A Fideszbe nem akartam menni, és más életképes alternatíva nem volt, csak a Jobbik és a Dávid Ibolya kicsinálta MDF. Ha lett volna egy erős jobbközép párt a kettő között, akkor nagy valószínűséggel inkább ott kötök ki két évvel ezelőtt.

- Hogyan határoznád meg a leendő egyesületed politikai irányultságát?

- A jobboldal közepén elhelyezkedő középpárt. Fontos érték a konzervativizmus, de fontos a demokratizmus is, hiszen fejlődésre csak akkor van lehetőség, ha az épp aktuális íratlan szabályokat elfogadjuk. Jelenleg Európában senki sem lehet szimpatikus egy markánsan nacionalista irányvonallal. Hiába vagyok én testestül-lelkestül magyarpárti, ha, vegyük mondjuk Trianon ügyét, ebben kilencven éve senkinek sem volt érdeke, hogy az oldalunkra álljon. Ezzel nem lehet elérni, hogy éppen ma támogatást nyerjünk. Amikor utoljára beszéltem Vona Gáborral, neki is mondtam, hogy ki kellene találni valamit az elnyomó többségi hatalommal szemben, mert nem leszünk elég erősek. De erre ő azt felelte: nem baj, Tamás, akkor majd küzdünk kétharmaddal szemben. Erre nem mondtam semmit, de azért fejemben ott volt a válasz: egyedül, Gábor! Én nem fogom a csapatomat vesztes csatába vinni, és nem fogják a vérüket hullatni csak azért, hogy megfeleljünk egy eszményképnek. Nem az eszmét akarjuk elvetni, hanem a taktikán változtatni. Ha most nem tudunk sikert elérni azzal, hogy a magyarságot a zászlónkra tűzzük, mert ettől mindenki az ellenségünkké válik, akkor próbáljunk meg kitartani, amíg jön a megfelelő alkalom, amikor találunk egy szövetségest vagy mi magunk erősödünk meg. Addig azonban maradjunk csöndben, mert el fognak taposni.

---

---

- Vona Gábort ezek szerint nem tartod jó vezetőnek?

- Vona Gábor őrlődik. Olyan helyzetben van, amit nem irigylek tőle. Bármit mond, az milliók életét befolyásolja. Mond egy zöldséget és másnap a devizahiteleseknek tízezerrel többet kell fizetni. Mond egy másikat, és máris 400 ezer radikális szavazó akarja kirángatni a Parlamentből. Vona Gábornak nagyon sokféle csoportnak kell megfelelnie, mivel a Jobbik-tábor nem homogén, de a fejlődésnek erre a szintjére, a parlamenti küszöb fölé csak úgy tudott eljutni a párt, hogy mindenféle embert befogadott.

- Gyakran elhangzó jobbikos vád, hogy a Fidesz lopja a Jobbik programját. Nekem úgy tűnik, hogy míg a Fidesz igen sikeres hadművelettel gyakorlatilag kirúgta az országból az IMF-et, addig a Jobbikról csak azt hallani, hogy mikor melyik képviselőjét kellett rendre utasítani. Neked mi erről a véleményed?

- Valamilyen szinten ez igaz. Ha elolvassuk a két párt programját, olyan nagy különbség nincs köztük. Már persze amit a Fidesz hajlandó volt megmutatni a sajátjából. De nincs azon semmi meglepő, ha két pártnak ugyanabban a slamasztikában ugyanaz a megoldás jut az eszébe. Lehet ilyen vádakkal illetni a Fideszt, hogy lopja a Jobbik programját, de nincs értelme. Az emberek azt fogják megjegyezni, hogy ki hajtotta végre, nem azt, hogy ki találta ki. Két év múlva pedig már arra sem fognak emlékezni, mert ha megoldották a problémát, akkor nem kell vele többet foglalkozni. Ez egy felesleges téma, nem kell ezen lovagolni, és attól nem lesz népszerűbb a Jobbik, hogy ilyenekkel vádolja a Fideszt. Ez csak arra jó, hogy fel lehessen szólalni. Mellesleg úgy látom, nemcsak a Jobbik 47 képviselője, hanem az MSZP és az LMP sem végez érdemi munkát, hiszen a Fidesz úgyis azt csinál, amit akar.

- Hogyan képzeled el az egyesületed jövőjét? Helyi jelentőségű lesz csak, vagy országossá fejlesztenéd, esetleg más helyi egyesületekkel kötött szövetségként építkeznél?

- Volt jobbikosként akár azt is mondhatnám, hogy kormányzásra készülünk...

- A kétharmadot tedd hozzá.

- Igen, kétharmados többségi kormányzásra készülünk... vagy akkor már háromharmadosra. Igazából én azt szeretném, és ez megint egy régi jobbikos szöveg, ha politikai űrt töltenénk be. Csakhogy nincs politikai űr. A jobboldal közepén összeér két párt. Van egy pici mezsgye, amin el lehet indulni, párttá lehet fejlődni. Ha ezt a középutat megnyitjuk az emberek előtt, mintegy ékként tolhatjuk szét a két pártot. Azazhogy nem is széttoljuk, hanem lecsípünk a területükből. Ezzel visszaveszi a jobbközép az ő jól megérdemelt helyét. Biztosan lesz lemorzsolódás a Fidesznél is, a Jobbiknál is, és ha ezeknek az embereknek  teret adunk, az egyesület fejlődni fog, és párttá fejlődve bekerülhet a Parlamentbe. Bár azt, hogy kormányzásra készülünk, majd akkor fogom kimondani, ha esélye is van ennek.

A két választási forduló között láttam jobbikosokat összetörve, maguk alatt a kampányzáró rendezvényen. Pedig dupláztunk az EP-hez képest, de ők azt mondták, ez nulla. Tizenhét százalék, amikor mi legalább harmincat akartunk, vagy még többet! Vona Gábor azt mondta, kormányzásra készülünk! Igen, lehet ezt mondani, ezzel tüzelni az embereket, de csak azt a bizonyos első négyszázezret, amelyik fejjel megy a falnak. A racionálisan gondolkodóknak hiába mondja, hogy kormányzásra készülünk, mert egyrészt nem fogja elhinni, másrészt ha mégis, akkor meg akkorát fog csalódni, hogy elmegy a kedve a politizálástól, a közélettől, s legközelebb már lehet, hogy szavazni sem fog elmenni.

- Budaházy György rendszeresen idézett mondása, hogy inkább legyen Magyarországon nemzeti diktatúra, mint idegen demokrácia. Neked mi a véleményed erről?

- Sem az egyik, sem a másik nem jó.