A jövő szuperkatonái nem Rambók, hanem szociálisan érzékenyek
A közeljövő katonai fejlesztéseit nem annyira az újmódi fegyverek, mint a katonák élő internet-szerverré alakítása jellemzi. Legalábbis Robert Scales tábornok, az USA hadseregének rövidesen leköszönő főparancsnoka szerint.
A jövő katonáit pszichológusok segítségével készítik fel, mint egy profi futballcsapatot. Bevetéseiken folyamatos, on-line kapcsolatban állhatnak a világ vezető katonai szakértőivel egy különleges, a Facebookra emlékeztető hálózaton keresztül. Egy idegen faluba érve több ezer kilométerre ülő tolmácsok segítségével beszélgethetnek a helyiekkel. Életjeleiket telemetrikus berendezések figyelik, és ők maguk is rengeteg érzékelőt, számítógépes eszközt és más kütyüt cipelnek, amelyek révén sokkal nagyobb területet tarthatnak ellenőrzésük alatt, mint korábbi kollégáik.
Aztán a fene tudja, mindebből mi válik valósággá. A kilencvenes évek elején még intelligens testpáncélba öltözött, önirányító minirakétákat lövöldöző Terminátorokat vizionáltak, aztán mégiscsak maradt G.I. Joe és a puskája. Na jó: acél helyett már kevlársisakot visel...
Azonban James Mattis tábornok, aki a nyugdíjba vonuló Robert Scalest váltaná az Egyesült Államok hadseregének élén, így képzeli el az amerikai fegyveres erők jövőjét. Ezúttal azonban a tervezés menete is más, mint a korábbi programoknál. A két tábornok, főnök és utódja, ahelyett, hogy prezentációkat és tervrajzokat készítgettek volna, vagy olyan hangzatos neveket adtak volna az ötleteiknek, mint a korábban lefújt "Land Warrior", elképzeléseiket a jövő háborújáról egy novellában foglalták össze Jerry Smith háborúja: 2025 címmel.
Egy pillanatig úgy érezte, az Edző beleegyezően bólint. Mielőtt visszavonult volna a Tiger bázisról, Jerry egy percig még hátramaradt, hogy még egyszer, utoljára megbeszélje a tervet virtuális bajtársaival.
- On-line - szólt bele a sisakmikrofonba. Ismerős hang felelt a háttérzajból:
- Jerry? Hogy vagy?
- Jól, Martha, bár egy kicsit aggaszt, mivel állunk szemben. Ez az első éles bevetésem parancsnokként, és érzem, hogy a csapat engem figyel.
"Martha" annak a pastu fordítónak volt a fedőneve, akivel Jerry az on-line kapcsolaton keresztül beszélt. Ő mindig mögötte állt, és vele bármikor megbeszélhette a legmélyebb félelmeit is anélkül, hogy gyengeségnek véljék. Itt született, a Tigris bázis közelében, és csak pár éve vándorolt ki az Államokba.
- Erre még sosem jártál, Jerry, így Tim lesz a vezetőd a terepen. Washingtonból figyel téged. Mint tudod, ő már vagy százszor járt erre. George, a Newport News-i JIEDDO Egyetemről figyeli a kamerád képét, és szól, ha valami furcsát lát előtted a földön. Szólni fog, ha bombát fedez fel. És hadd mutassam be Samet Minneapolisból. Ő egy katona, aki nemrég ugyanezen a helyen sebesült meg, és majd akkor jelentkezik be, ha közeledsz a feltételezett veszélyzónához. Szólj, ha bármelyikükre szükséged van. Ami azt illeti, a bio-visszacsatolásod jeleiből látom, hogy a csapatod hét tűzharcot élt át hat hét alatt. Ezért fokozottan figyelünk. Sok szerencsét!
A 36 oldalnyi novellából egy merőben szokatlan és újszerű taktikai elgondolás bontakozik ki. Robert Scales az elmúlt években számos amerikai kormányügynökség és fegyveres erő szakértőjeként dolgozott a CIA-tól a haditengerészetig. A kilencvenes években ő vezette az Army After Next fedőnevű fejlesztési programot, amely az amerikai haderőt teljes egészében hálózatközpontúvá fejlesztő Future Combat Systems nevű, 200 milliárd dolláros fejlesztéshez vezetett. Azonban a program befejeződése előtt Scales keményen kritizálta a hasonló programok technokrata mentalitását, kiemelve, hogy a legmodernebb technika sem képes az emberi tényező szerepével mit kezdeni. A Future Combat Systems program végül kudarcot vallott.
Scales ezután kezdte feszegetni, hogy a hadseregnek modernebb fegyverek helyett szélesebb kulturális és társadalmi tapasztalatokra van szüksége. Elképzelései nyomán megindult a Human Terrain System nevű fejlesztési kísérlet, amelynek keretében antropológusokat és más társadalomtudósokat küldtek a harcoló alakulatokhoz. Néhány tudós halála után azonban ezt a programot is feladták.
Scales figyelme jelenleg az afganisztáni frontra jellemző kis harccsoportok taktikájának fejlesztésére irányul. A Jerry Smith háborúja elképzeléseinek elméleti fejtegetése. Elmélete szerint változtatni kell azon a hagyományos katonai gondolkodásmódon, hogy a parancsnoki hierarchia arra szolgál, hogy fentről lefelé parancsokat, lentről felfelé pedig információt továbbítson. Helyette azt javasolja, hogy a harctéren hálózatszerű struktúrába kell szervezni a katonákat és on-line erőforrásaikat, hogy érezzék, társaik velük vannak, s nem azért küldték ki a harctérre, hogy egyedül haljon meg. Ezzel csökkenhet a katonákra nehezedő érzelmi nyomás, ami az egyik legfontosabb pszichológiai tényező.
- Ahogy a harctér egyre nagyobb, a katonák egyre távolabb kerülnek egymástól. Szükség van valamiféle pszichikai kötőanyagra köztük. Azt szeretnénk, ha minden egyes katona érezhetné, hogy bármely pillanatban számíthat a háta mögött álló veteránokra, szakértőkre, tolmácsokra, s persze bajtársaira, csak a harctéri szociális hálózatot kell bekapcsolnia. A katonákat nem töri meg az éhség, a szomjúság vagy a rossz vezetés. Az érzelmi nyomás töri meg. S éppen ezért távolról figyelni kell testük bioelektromos jeleit és más jeleit, a szívverésüket, a bőrük elektromos ellenállását vagy a hangjuk remegését.
Scales szerint fontos lenne, hogy a gyalogsági csapatok éveket töltsenek együtt, ne oszlassák fel az alegységeket 18 hónaponként. Akárcsak egy sportcsapatban, minden egységben kell egy-két specialista, akik a csapattal szerves egészet alkotnak. S akárcsak a sportolóknak, a katonáknak is maguk elé kell képzelniük a céljaikat.
- Az új jelszó az empátia, nem az agresszió - mondta Scales tábornok. - A katonáknak meg kell tanulniuk tisztelni az idegen kultúrákat.
Egyelőre nem tudni, a forradalmi elképzelések közül mi válik valósággá, azaz a harceljárások részévé. Bár az elképzelések nagy része ütközik a katonaság több ezer éves hagyományaival, Scales nem olyan jelentéktelen név, akit csak úgy félre lehet söpörni. Lehet, hogy a jövő nem egészen olyan lesz, mint a Jerry Smith háborúja: 2025 című műben, de valószínűleg hasonlítani fog hozzá.
Hozzászólások
Alja egy szemét faj vagyunk, az állatokat illik ebből kihagyni. Ahogy velük bánunk, az még egy érdekes történet.
És szerintem nem is lesz megoldás. Az emberi természetünk ezen része állati és ősi, a vérünkben van. Nem fog változni. Nagyságrendekke l több idő kellene ehhez mint amit az emberiségnek jósolnak a legoptimistább becslések is.
A háború talán fog, módszereiben, méreteiben, stb. de el nem fog tűnni.
Idézet - Maxfaktor:
Nem mindig a nemzetnél állunk meg, bár ez egy erős határ és kapocs. De ott van a család, a szűkebb közösség. Ma már nincsenek ilyen kisméretű (törzsi) háború, legalábbis nálunk. De mindennap küzdened kell, csak az eszközök mások. Ha már a családod letudtad, jön az egyel nagyobb szint ami helyi (lakóközösség, falu, város) vagy szétszórt (barátok, rokonság), és így tovább.
Igen, egy mindenkit sújtó csapás összehozza az embereket. De ott is van aki csak hasznot húz a szenvedésből, mint a háborúbúnál.
Ha lenne egy közös ellensége az emberiségnek talán még összefognánk. Igaz a dekadencia soha nem látott méreteket öltött, de lehet ez csak látszat. Utána lassan megint visszatérnénk a régi formához.
Idézet - Maxfaktor:
A Vogonok már rég itt vannak szerintem, csak nézz körül a közigazgatásban és egyéb helyeken.
Idézet - Maxfaktor:
Az ember természetének részleteit nem is fogjuk, nem lehet minden egyes embert külön kezelni. Ezt te is csak a családoddal, közvetlen barátaiddal tudod megtenni.
Egyébként sem érdeke senkinek, hogy ezzel foglalkozzon. De ha már tömegeket kell kezelni ezek az egyéni vonások el is vesznek a nagy átlagolásban, és maradnak az örökölt, ösztönös, kiszámítható és nagyrészt önző dolgok. Gondolom Hari Seldon mond neked valamit...
Idézet - Maxfaktor:
Én még hiszem, hogy ez nem a Mátrix. Bár az emberek legnagyobb részének viselkedése ezt igazolja. Az "összeesküvések " természetesen mindenhol ott vannak, de amíg ők is csak emberek addig rájuk is hat az emberi természet és nem lesznek képesek egy stabil elnyomó rendszert sem kiépíteni.
Helyi szinten is nehéz totális elnyomást alkalmazni, ami pedig az emberi természet ugyanezen tulajdonságaina k tudható be. bár ez úgy látom idővel változik, és nem pozitív irányba.
Idézet - Maxfaktor:
Előjött volna belőlem is az automatikus válaszcsapás ösztön? :) Csak morcos vagyok mostanság.
Idézet - Maxfaktor:
Inkább "Born to Kill" :)
"Ain't War Hell?"
www.youtube.com/watch?v=S06nIz4scvI
Idézet - Fehérvarjú:
Pont erről beszélek. Lehet, hogy valóban a mindennapos szó megfelelőbb, de a lényeg, hogy azt gondoljuk róla, hogy ez a szokás, ez így van rendjén, vagy ahogy írod, hozzátartozik az emberi természethez.
Miért is?
Azért mert ezeddig nem sikerült az emberi természet problématikájár a semmilyen működő megoldást találni?
Idézet - Fehérvarjú:
Tök jó, amit írsz, de miért állunk meg a nemzetnél? Az emberiség túlélése is ott van. Eddig szerencsénk volt, mert nem fenyegetett minket semmilyen nagyobb idegen erő, csak a sci-fi-kben, ezért "ráérünk" egymást toszogatni.
Érdekes, hogy egy-egy nagyobb természeti katasztrófánál, mint a tsunami, vagy a haiti földrengés, egyaránt segítettek olyan országok is, akik egyébként fenyegetik, vagy már lőtték is egymást.
Lehet, hogy jót tenne az összefogásnak, ha leparkolnának fölöttünk a Vogonok?
Idézet - Fehérvarjú:
Pontosan. És riasztó , amit írsz, mert igaz. Egyre aljasabb indoko és módszerek jönnek, és visszatérünk ahhoz a problémához, hogy az Ember természetét, motivációit nem sikerült eddig megnyugtatóan feltérképezni, ezért a meglévő degenerációinak (mint a háborúzgatás) finomításával foglalkozunk.
Idézet - Fehérvarjú:
Látod, ez a Mátrix. Már álmodni sem szabad, mert aki túlnéz a szokásos elképzeléseken, azt már kiröhögjük, mert útópisztikus.
Aki azt meri mondani, hogy valakik a háttérben szövetkeztek, hogy lenyomják az Emberiség többségét, azt kiröhögjük, mert "összeesküvés elméleteket" gyárt.
Részei lettünk a Mátrixnak, és már nem látunk túl rajta, sokan már nem is akarunk.
Nem Téged támadlak, csak a jelenségről beszélek.
Szóval PEACE tesó!!!
Konkrétan mire gondolsz? A háború sosem volt hétköznapi dolog, bár volta olyan korok ahol mindennapos volt. A normális mindig az, hogy az ember élni akar. Ezt a természetes ösztönt maximum csak a család, nemzet túlélése írja felül. És ez nem csak a katonákra érvényes, bár az életükkel csak ők felelhetnek.
Idézet - Maxfaktor:
A háború, mint az erőszak egyik formája hozzátartozik az emberi természethez. Csak az ember képes ezt kontrollálni, bár a szükségtelen erőszakra is csak mi vagyunk hajlamosak pár főemlős mellett.
A háború igazi célja nem is a konfliktus megoldása, és azt nem is képes csak tisztán a háború megvalósítani. Itt sosem csak a katonák álltak szemben egymással, hanem népek, gazdasági vagy politikai érdekek. A problémája is csak korunkban jelentkezik igazán, ahol az elvileg mindenkire érvényes nemzetközi szabályok nem teszik lehetővé a konfliktus megfelelő lezárását.
Idézet - Maxfaktor:
Amíg a másik félnek nem ugyanez a célja és más módon is el lehet hárítani a fenyegetést addig nincs szükség erre. De az is utópia, hogy a hadifoglyokat kiengedjük a végén és majd azt mondják nyertél, aztán egy baráti sörözés mellett megbeszéljük az egészet.
A vesztes féllel való viszonyod és az, hogy ezt hogyan kommunikálod le a kifelé fogja megalapozni a sikert. Már nem menő az azonnali megsemmisítés, szépen lassan kell a "kiválasztottaka t" elszigetelni, elbutítani, lezülleszteni, kiéheztetni a külvilág felé egyetlen felelősnek, agresszornak mutatni. Így senkit sem fog majd érdekelni ha szépen lassan eltűnnek egy jogos védelmi háborúban, és megszűnik a konfliktus.
Idézet - Maxfaktor:
Ez mindig felmerül, és mindig megpróbálnak rá megoldást találni. Például egyes rendszerekben megpróbálják likvidálni a lehetséges kiváltó okokat, mint például népcsoportokat (az etnikai ok), vagy bizonyos osztályokat (gazdasági ok). De amíg ez is területileg és eszmeileg korlátozott nem hoz végleges megoldást.
Majd ha a dicső globalizmus eléri célját, és mindenki beáll a sorba, akik meg nem azok eltűnnek. Majd ha minden ember egyenlő lesz és az egyenlőbbek pedig felügyelnek arra, hogy ez így is legyen. Akkor ez már nem lesz probléma, sőt fel sem merülhet a kérdés. Mert nem lesz már miért és kiért harcolni és értelme sem lenne.
Idézet - Maxfaktor:
Nem baj, bár tényleg nagyon filozofikus voltál sőt utópisztikus is picit.
Én meg elnézést kérek a nyersségem és a szükséges irónia miatt.
Háborúzni nem normális. Soha semmilyen konfliktust nem oldottak meg háborúval. A "legtöbb" amit elértek, hogy legyilkolták a mésik felet teljesen, így megszűnt az ellentét. Ezt azonban én nem tekinteném megoldásnak.
Szóval az miért nem merül fel, hogy mit kéne tenni, hogy ne legyen háború?
Elnézést, ha kicsit filozófikusabb a komment.
Hát igen. A háború sosem volt tiszta, ahogy azt a katonák gondolják. Politikai érdekek érvényesítéséne k egyik végső eszköze. Hogy ezek mennyire szolgálják a nemzeti érdekeket az már más kérdés, de az biztos, hogy hatalmas pénznyelő. És ha már a pénzről van szó akkor megérkeznek azok is akiknek lételeme a pénz.
Hiszem nem vagyok naiv, sem pesszimista ebben a kérdésben, a háború igazi célját és eredményességét illetően. Ennek ellenére elméletben mindig mérlegelni kell az esélyeket és fel kell készülni a legrosszabbra.
Idegen országokban - amikhez katonai szempontból semmi közünk - tényleg csúnya dolog embereket ölni. De ez sem katonai döntés, hanem politikai. Az meg tudjuk milyen.
Idézet - InvalidUser:
Nem. Természetesen nem vagy. Eddig 11évet.
Ez bizony.
Értem én az aggodalmad Erdély, Délvidék, Felvidék és Kárpátalja kapcsán csak azt nem te döntöd el mikor legyen háború hanem pénzügyi érdekek mint ahogyan az újkori történelemben mindíg. Ha úgy döntenek ezek a hatalmak, hogy anyagilag megéri nekik vagy terhükre van a magyar őslakosság és ritkítani kellene, akkor indulhatsz majd családokat gyilkolászni addig nem. Akkor is csak úgy hogy hiteleket vegyen fel az ország a fegyvervásárlás hoz és természeresen a megtámadott ország is hitelekhez folyamodjon. Ha ez megtörténik akkor viszont megnyugodhatsz folyamatosan úgy fogják korigálni az erőviszonyokat, hogy a lehető leghosszabban elhúzódjon a háború mert úgy nagyobb a megtérülés. Viszont utána jó lesz neked mert az így megszerzett vagy elveszített területen élhetsz tovább mint adós rabszolga. Már ha túléled.
Ha nem vagyok indiszkrét lenne egy kérdésem, Hány évet katonáskodtál életedben?
Erdély, Délvidék, Felvidék és Kárpátalja kapcsán is ez a véleményed?
Haj, korszerű Honvédségünk még milyen messze van ettől. Azt is mondhatnám szerencsére messze, de azért ez már túlzás.
Egyébként jó hangzó dolog ez a modernizálás. De egy kicsit is modernebb hadsereggel szemben elég sok lenne így a sebezhető pont. Vagy csak a szimpla hibalehetőség is.
Tegnap ugyanis volt szerencsém egy mosógépszerelőv el találkozni,aki rákapcsolódott a mosógépünkre,és a laptopjáról még azt is megmondta hányszor kapcsoltuk be a megvétele óta,hányszor módosítottuk a már elindított programot,és hány alkalommal felejtettük el megnyitni a vizet a mosáshoz.
Ez így jó,mert ez egy gép.De könyörgöm, minek a katonának ilyen jellegű lealázása? Azért valahol minden katona emberből van, anya szülte!
Máskülönben meg ha nem isten ostorát játszaná némely állam a hadseregén keresztül, fel sem merülne pszihikai nyomás.
A hon, a haza védelme nem stresszel ennyire egy kiképzett hivatásos katonát, de sok civilt sem.
A tisztelet első jele lehetne, hogy nem mennek idegen országokba tankokkal, helikopterekkel embereket ölni.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.